Czilczer Olga: A krumpli, a lazac és még valami

Zöld hálószatyorban vittem a vacsoránakvalót. Krumpli volt benne, lazac meg még valami. Ezekből akartam elkészíteni kettőnk ünnepi étkét, de – hány évtizede is, hogy utoljára jártam itt? – alighanem eltévesztettem a krumpli, a lazac s a még valami idejét. Kócosan jöttél elém. Kérdőjel az előszobádban: mit akarok itt kora reggel, nem is próbáltál udvarias lenni. Én – mert vesztegetnivaló időm nem volt az ébredésig – sebtében kiteregettem. Mit hoztam, nézd! No mit? Jövetelem nyers tartalma a zöld háló rétjének terülj asztalkáján.
Aludnám még, mondtad, mintha ez a te álmod lenne, s a félhomályban tántorogva fordultál visszafeküdni. Talán meg kellett volna főznöm mégis?

Stefano Caruano: Né carne né pesce